A reformáció korából  sokat  idézzük a 16. századot átható vezérelvek egyikét, ez így hangzik: solus Christus, egyedül Krisztus. Sok és mély értelme van ennek, és ha ezekbe betekintünk, akkor értjük meg a régiek ragaszkodását a keresztyén hithez, és érzékelhetjük a mindent átható megújító igyekezetet is.

Először is azt mondjuk ezzel, hogy Krisztus az egyetlen Megváltó, mert csak isteni közbeavatkozás mentheti meg az embert. Sokszor nem értjük, mit jelent a bibliai ige, hogy nem cselekedetekből, hanem hitből igazulunk meg. De Krisztus fényében nyilvánvaló, hogy ennek legmélyebb értelme az, hogy mi a magunk erejéből, képességéből, tehetségéből nem tudunk olyan erőket megmozdítani, amelyek kimentenének bűnből és elveszésből.

Másodsoron Krisztusban ismerjük meg igazán Istent. Itt nem az a kérdés, hogy van-e Isten, és ha van, miképpen találhatjuk meg Őt, hanem az, hogy milyen az Isten a mi velünk való kapcsolatában.  Milyen az Istennel való helyes életközösség. Ha megtaláljuk és elfogadjuk Isten kegyelmét, hogyan ismerjük meg őt, Aki nagyobb minden ajándéknál, őt magát, az ajándékozót?

Harmadsoron Krisztus az egyetlen, Aki érvényesen és megkérdőjelezhetetlenül feltárta, hogy az egész világot, minden embert és minden korszakot az isteni szeretet tartja egyben. És egyúttal azt is érvényesen megmutatta, hogy ezen az úton találhat el az ember saját léte végső forrásához: éppen azon az úton, amelyiken maga Isten belépett világunkba.

Negyedjére  Krisztus az új ember, mert Ő a Feltámadott. Egyedül benne láthatjuk meg, hogy milyenné kell lennünk, hogy boldogok legyünk. Az egész világtörténelem legvégső értelme felől láthatjuk önmagunkat, reményünket és minden törekvésünket, ha Őreá tekintünk.

Most csak négy egyszerű értelmét próbáltam röviden összefoglalni a reformáció egyik, de voltaképpen döntő gondolatának. Ezt nem a 16. századiak találták ki, hanem inkább felismerték és újra a középpontba állították. De talán pontosabb így fogalmazni: felismerték, hogy mi van a középpontban. Sokan kívánnak ma is reformációt. Ezer gondolat, javaslat, felvetés hangzik el. Ezek közül számos helytálló és sürgető. De az egyetlen érvényes és maradandó az, ha azt mondjuk: egyedül Krisztus! Mert Őbenne kezdődik és teljesedik Istennel minden dolgunk.