János evangéliumát olvassuk ezekben a hetekben. Az evangélium utolsó fejezetében csodálatos történet áll, amelyben az üdvösségszerző, feltámadott Krisztus és a tanítványi közösség fő alakja,  Péter beszélgetnek. Ekkor hangzik el a mindent eldöntő kérdés, amelyet Krisztus háromszor tesz fel Péternek: szeretsz-e engem?

Ezerévek óta próbálunk ennek a mélyére jutni. Sokan a drámát emelik ki - ahogyan Péter háromszor megtagadta Krisztusát nagypéntek hajnalán, úgy most háromszor kap lehetőséget arra, hogy a legszebb módon, szeretete kinyilvánításával tegye jóvá gyávaságát. Mások szerint Krisztus arra ad lehetőséget, hogy Péter visszanyerje méltóságát tanítványtársai körében. Mások a nyelvi finomságokban, az ismétlődő kérdésekben a szeretet különböző dimenzióit fedezik fel. Megint mások a Szentháromság valóságát érzékelik, vagy éppen szellem-filozófiai tézisekre bukkannak. Némelyek szerint Krisztus Péter összetört szívét gyógyítja. Mindegyik fejtegetésben mély igazság van.

Én most csak annyit toldok mindehhez, hogy lám: az ember kérdezhető. S amíg Isten kérdez - hozzánk szól, dolga van velünk. S talán ez a leginkább talányos és szép, megrendítő és magasztos ebben a kérdés-sorozatban (háromszor kérdezi Krisztus: szeretsz-e engem?).  Lám, még nem zárult le végképp semmi. Krisztus kérdésében igazi élet-irányt találhatunk. S milyen jól gyakorolja Üdvözítőnk, hogy a szeretet kérdése köré vonatkoztat mindent, ami számít. Hiszen enélkül sem a legszebb szó, sem a leghősibb tett, de még az önfeláldozás sem ér semmit. Ez a kérdés Isten végső kérdése teremtményéhez, az emberhez, ez a kérdés vízválasztó, mert itt dől el, hogy barátai vagy ellenségei leszünk-e Istennek, szeretői vagy gyűlölői leszünk-e az Életadónak? Itt dől el, amikor Krisztus háromszor is megkérdezi Pétert: szeretsz-e engem? De nem azért kérdi háromszor, mert úgymond: három a magyar igazság, hanem azért, hogy jelezze, voltaképpen nincs más lényeges kérdés, mindig ezt kell kérdeznünk. De ha már a magyar igazságot emlegettem, kérdezzük csak magunkat mi is! Ér-e valamit - akárcsak egyszer is! - a magyar igazság, ha szívesebben tartjuk számon azokat, akik minket nem szeretnek, sőt gyűlölnek. Ér-e valamit a magyar igazság, ha nem akarunk tudni arról, akinek teremtő szeretetéből való minden élet. Krisztus tőlünk sem azt kérdezi: ki gyűlöl bennünket, hanem ugyanazt, amit Pétertől: te szeretsz-e engem?

2011. szeptember 18.