Ceterum censeo – egyébként azt javaslom… Amikor a régi Róma háborúban állt a punokkal, az egyik konzul, Cato mindig ezzel fejezte be a beszédét a szenátusban: ceterum censeo: egyébként azt tanácsolom, Karthágót le kell rombolni. Bármiről, közigazgatásról, adóról, kinevezésről folyt a vita, ha ő szót kapott, ezzel fejezte be: ceterum censeo. Ezt ma már anélkül is idézzük, hogy ismernénk eredetét. Az eltökélt szándékot, a kitartást jelezzük vele. Bármi legyen a dolgunk, újra meg újra visszatérünk a szívügyünkre. Amivel befejezzük, azzal kezdjük.

A Bibliában is olvasható ceterum censeo, nem is egy. Például, Pál apostol ezt írja a filippi gyülekezetnek: de cetero...  „Egyebekben, atyámfiai, amik csak igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírűek; s ha van valami erény és valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Ezeket tanultátok is, el is fogadtátok, hallottátok is, láttátok is tőlem, ezeket cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.” (Filippiekhez írt levél 4:8,9).

Ez a mondat a levél záró részéből való. Előtte a nagy áldást olvashatjuk, mely oly sok alkalommal elhangzik istentiszteleteinken: „Istennek békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat az Úr Jézusban.” Áldást mond tehát az apostol, mégsem fejezi be, hanem folytatja: de cetero – egyébként pedig azt kérem, hogy azzal foglaljátok el magatokat, azon gondolkodjatok, amik csak igazak, szépek, jók, tiszták, erényesek, tökéletesek.

Vajon tudunk-e ennyire kitartók, makacsok lenni szent dolgokban? Bizony, sokszor vesszük a nagy áldást: „Istennek békessége őrizzen meg!” – aztán teszünk egy fél lépést, és máris sistereg szívünkben az indulat, és nem arról gondolkodunk, ami szép, igaz és tiszta. Pedig azt mondja az apostol: de cetero, egyébként is. Tehát: mindig. Bármerre tart az életed, bárhova visz az utad, bármi legyen a dolgod, egyebekben is – vagyis nem olykor-olykor, hanem mindig ezekről gondolkodj.

Különös világeszmék kavarognak körülöttünk. Sokfelől sugallják, hogy ha van igaz, szép és jó, az mindig alku kérdése, vagy még inkább: szavazzunk róluk. Amolyan kupeckultúra lettünk. Ám az igazságról, a jóról, a szépről lehet alkudozni?

Az apostol arra buzdít, hogy ha azt tesszük, vagyis az igazat, a szépet, a jót, amit tanultunk is, hallottunk és el is fogadtunk…, akkor a békesség Istene velünk lesz. Hiszen Istennek is van egy ceterum censeo-ja, amit Krisztus szeretetében mondott ki és mond ki újra, egyebekben is, tehát mindig.

Nem ok nélkül buzdít az apostol. Az ember nyugtalan és boldogtalan, mert Isten nélküli világában óhatatlanul is rosszra forog a jó. Aki azonban jón, igazon, szépen nem alkudozik, hanem megcselekvésén gondolkozik, az hamar Istenhez érkezik, kitől békességet és boldogságot kaphat. Kívánom minden hallgatónak, legyen krisztusi ceterum censeo-ja, hogy dolgai kezdetén és végeztén az apostollal együtt mondhassa: ami igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, kedves, jó hírű, és ha még van valami erény, én ezekről gondolkodom, ezeket cselekszem. Kedves hallgatók, sok áldással legyen veletek a békesség Istene!