Az igazi

Sokan mondják, és sajnos így van: mostanában a kedvtelen és szomorú emberek divatja járja. Még a humor is, ha itt-ott felfakad: fanyar és keserű. A derűs ember gyanús. Hadd hozzam magam mégis gyanúba. Ugyanis nagy örömem van, s el is mondom: megszépült az én templomom. Az igazi. Mert egyébként sok templomom van. Amelyikben most szolgálok, az a szívem közepe. Amit építettem, az a büszkeségem. Ahol lelkésszé szenteltek, az a nagy jelkép. Ahol szolgálni kezdtem, az az eredet. Ahol először prédikáltam angolul, az a szabadság. De az igazi templomom az az otthoni. Ott kereszteltek, ott konfirmáltam, ott volt az esküvőm. Oda jártam gyermekként kantáros rövidnadrágban, és ott hagytam én is a monogramom a karzat padjára vésve. Dolgoztam is rajta, mikor a tetejét festették, meg a padlóját újították, s persze, duzzogó kamaszként egy darabig én se szívesen jártam bele. Egyszerű, fehér falú falusi templom Sárbogárdon. Hazafelé utazva már kilométerekről látszik a tornya, hófehér mennyei kilométerkő. A régiek építették, több mint 200 éve, rettentő idők után, boldog hálával. Aztán a nemzedékek megőrizték, és most hosszú küzdelmek után megújult, és ahogy mondják: szebb, mint új korában. A bogárdiak jó félév után ismét istentiszteletet tartottak benne, s novemberben lesz a nagy hálaadó ünnep.

Ezek az emlékek, tapasztalatok, hagyományok mind-mind az azonosságom részei. Amiért azonban a leginkább az én templomom a bogárdi, azt szószékterítőjének szép hímzett felirata mutatja. Márk evangéliumából való: higgyetek az evangéliumban! Jézus földi szolgálatának első szava ez. És ez a legvégső buzdítás is. Igen, lehet egy templomot szép érzelmektől indíttatva vagy hagyományőrzésből megújítani, meg egyébként is így szokás ez a világ boldogabb részein, s így illene a mi országunkban is megannyi helyen. De azt hiszem, a jó bogárdiak ezért a jézusi igéért fogtak bele templomuk, templomunk megújításába. A sötétes téli napokon vagy a tikkasztó nyár melegben ott az én templomomban ez az aranyszállal hímzett ige örökre a szemembe és a szívembe égett: higgyetek az evangéliumban! Derületlen, gyanakvó, jövőtlen magyar testvérem, minden templomnak ez az üzenete, a tiédnek is. Ha nem volna, keresd meg, megtalálod, mert az egyik bizonnyal már magának választott téged.

2009. szeptember 20.