Dr. Balla Péter bemutatkozása

1962-ben születtem Budapesten. Szüleim kisgyermek korom óta bátyámmal együtt hitben neveltek. A Budapest-Szabadság téri Református Egyházközségben kereszteltek meg, itt konfirmáltam, itt volt az esküvőnk, négy gyermekünket is itt keresztelte meg nagyapjuk, Dr. Hegedűs Loránt Püspök úr. Egy év kecskeméti segédlelkészi szolgálat után e budapesti gyülekezetben szolgáltam négy éven át beosztott lelkészként, és ma is itt vagyok egyháztag. Feleségem orvos, Isten kegyelméből több mint 31 éve élünk boldog házasságban. Három fiunk házas, leányunk eljegyzett menyasszony. A Budapesti Református Theologiai Akadémián tettem I. lelkészképesítő vizsgát 1985-ben és II. lelkészképesítő vizsgát 1986-ban. Az Edinburgh-i Egyetemen doktoráltam 1994-ben, és az év őszétől tanítok a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, az Újszövetségi Tanszéken, 2002-től tanszékvezető egyetemi tanárként. Édesapám, Balla Tibor, részt vett a Magyar Református Presbiteri Szövetség alapításában és sok éven át a vezetésében is. A Presbiteri Szövetség sok alkalmán tarthattam előadást, írásaim jelentek meg a Presbiteri Füzetekben is. Több mint 25 éve szolgálok a református lelkészek és vallástanárok képzésében, ezt a tanítói feladatomat is lelkészi elhívásom és szolgálatom részének tekintem. Sok alkalommal szolgálhattam Egyházkerületünk gyülekezeteiben, Egyházmegyéink lelkészei és presbiterei körében igehirdetéssel vagy teológiai, bibliai tárgyú előadással. Nagy öröm ilyenkor immár egy új nemzedéknyi teológus és vallástanár korábbi hallgatómmal találkozni. A Károli Gáspár Református Egyetemet vezethettem 2009-2011 között rektori feladatokkal megbízott rektorhelyettesként, majd 2011-2019 között, két cikluson át rektorként. A Dunamelléki Református Egyházkerület Közgyűlésének tagja vagyok immár harmadik ciklusban, és szintén harmadik ciklusban vagyok Zsinatunk tagja, a Bp.-Északi Református Egyházmegye küldöttjeként. A Károli Egyetem vezetését az adminisztrációs feladatok mellett lelkipásztori szolgálatnak is tekintettem, a vezetőségben konszenzusos, közösségi döntésekre törekedtem. Püspökké választásom esetén is közösségi vezetést szeretnék megvalósítani, az Egyházkerület egységét szeretném munkálni, lelkigondozói szolgálatot végezni és teológiai útmutatást is nyújtani Gyülekezeteinkben. Zsinati tagként a többi Egyházkerület vezetésével és zsinati tagjaival is jó kapcsolatot ápolok, az Egyházkerületek közötti további testvéri kapcsolatot is szeretném építeni. A választások eredményét Urunk kezéből fogom elfogadni, és a választások után is Egyházkerületünk egységét, lelki épülését igyekszem szolgálni testvéri szeretetben.

 

Balog Zoltán bemutatkozása

Az egyház Ura a tisztújítással egyházkerületünknek is új kezdetre ad lehetőséget. Most együtt imádkozhatunk és tehetünk azért, hogy ami jó és Istentől való a Dunamelléken, azt megerősödve folytassuk, ami rossz és nem Tőle való, azt elhagyjuk. A jelölő testületek ajánlását a püspöki tisztségre elfogadtam, mint belső elhívásom megerősítését. Több mint 20 éves lelkészi és ugyanennyi közéleti tapasztalatommal, hálával megtartó Istenemnek, ahogy eddig is, ezután is egyedül az egyház javát akarom szolgálni.

Isten nem csak akkor tanít bennünket, amikor megértjük akaratát, hanem akkor is, amikor rossz utakra tévedünk. 31 évvel ezelőtt elváltam. 30 éve feleségemmel, aki angolt tanít az ELTE-n, 5 gyermeket nevelünk, neveltünk. 8 unokánk van.

Már a szülői házban megtapasztaltam Jézus Krisztus hívó szavát. Istennek vagyok hálás az örökségért, melyet édesanyámtól és édesapámtól kaptam, akik 60 éven át szolgáltak, előbb lelkészházaspárként kis borsodi gyülekezetekben, majd évtizedekig az Iszákosmentő Misszióban az alkohol rabságába esett embereket gyógyítva. Ezt a szolgálatot örökségként magam is ápolom.

A Debreceni Református Gimnáziumban érettségiztem 1976-ban. Egy évet dolgoztam betanított esztergályosként, majd hazai és külföldi teológiai tanulmányok után, 1983-ban Maglódon és szórványgyülekezeteiben kezdtem a lelkészi szolgálatot. 1987-től ösztöndíjas voltam Németországban. 1989 őszén tábori lelkészként az NDK menekültek között szolgálhattam a határnyitás idején. Ugyanebben az évben a budapesti Németajkú Egyházközség beosztott lelkésze, 1996-ban pedig megválasztott lelkésze lettem. Tanítottam óraadóként a budapesti teológián, vallástanárként a Baár-Madas Református Gimnáziumban. Mentálhigiénés végzettséget szereztem a SOTE-n. A Bonn-i Egyetem Ökumenikus Intézetben három évig voltam tudományos munkatárs, németül publikáltam könyvet egyházunk szocializmusban töltött éveiről. 2002-ben újra felépíthettük Hold utcai templomunkat, mely 40 éven keresztül raktár volt. Ez számomra mindmáig egyik jele annak, hogy Isten egyházunknak, s benne nekünk az újraépítés idejét és szép szolgálatát adta.

2006-től, lelkészi jellegem megőrzése mellett, 12 évig szüneteltettem lelkészi szolgálatomat, mert országgyűlési képviselővé választottak. Nem hagytam el gyülekezetünket, az egyházi törvénynek megfelelően rendszeresen prédikáltam, bibliakört vezettem, ifjúsági munkát végeztem. 2010-ben a romák felzárkózásáért felelős államtitkár, majd az emberi erőforrások minisztere (2012-2018) lettem. Közszolgálatom során igyekeztem az egyházak számára legkedvezőbb kormányzati döntéseket elősegíteni. Egykor javaslatomra is döntött a Kormány a vidéki lelkipásztorok jövedelem- kiegészítéséről, melynek összege újra emelkedni fog. Segítettem a reformátusok régi óhaját, hogy Nagypéntek munkaszüneti nappá, így bűnbánati ünneppé lehessen. Ugyanilyen fontosnak tartottam a közélet szereplőit keresztyén hitük megvallására buzdítani, ezért templomunkban 1998 óta tartunk országgyűlési képviselőknek, pártállástól függetlenül, ökumenikus áhítatot, és ezért alapítottunk 2011-ben parlamenti imacsoportot.

Isten vezetésére figyelve, imádságban megharcolva hagytam ott a közéleti pályát. 2018 májusában a Generális Konvent ülésén szolgatársaim hívtak vissza. Megértettem, hogy újra teljesen lelkészek és presbiterek, tanítók, diakónusok és gyülekezeti munkások között a helyem.

Fontos és sürgető tennivaló a lelkipásztori munka lelki és anyagi alapjainak megerősítése, a hivatás védelme, a képzés megújítása. Presbitereinket jobban be kell vonni az egyházkormányzásba. Az iskolai hitoktatást végzők szolgálatát igen nehezítik a felesleges bürokratikus terhek, ezen javítani kell. Anyaországi és Kárpát-medencei egyházközségeink testvéri kapcsolatainak megerősítése áldott eszköz magyar református örökségünk megtartásában.

Az egyház életének lényege az evangélium hirdetése, a misszió. Erre kapta Istentől felhatalmazását és küldetését. A gyülekezetek gondozását, intézményei fenntartását ennek a missziónak a rendjében kell végeznünk. Nem lehetünk csak befelé figyelő egyház. Így kérem presbitériumaink bizalmát a

„csapatmunkához”, a testvéri, imádságos szolgálathoz a következő 6 évre. Keressük együtt Isten akaratát, és engedjük azt megvalósulni egyházunk életében!

A fentieket részletesen is kifejtettem a www.facebook.com/notes/balog-zoltán/amikor-hittestvérek-fratres-beszélgetnek-colloquium-jegyzet/10223047102232167 linken. 

 

Dr. Kovács Levente bemutatkozása

Egyházunk megerősödét és megújulását is szolgálja a teljes tisztújítás. Erre készülve néhány egymázmegyében jelöltek, a választásokon pedig már valamennyi egyházközségben támogathatnak az egyházkerületi főgondnoki megbízatással. Elhivatottságom és életkorom alapján úgy készülök, hogy a teljes 6 éves ciklust végig szolgálom. (1. Kor 4:1)

Teljes egyházi és egyházvezetési megújulást látok most szükségesnek. Református elkötelezettségem és egyházunk alkotmánya szerint ebben a világi vezetőknek meghatározó kötelességük és feladatuk van, tehát a főgondnoki munkában – a lelkészi körrel és vezetőikkel együttműködésben – jó értelemben vett önállóságot, aktivitást ígérhetek; egyértelmű igenekkel/nemekkel. Egy protestáns egyházban a vezetőket alkalmasság (egyházi elkötelezettség és elhívás, hazai és nemzetközi / szakmai és társadalmi ismertség, aktivitás, munkatapasztalat, életkor, stb.) alapján az egyházközségek választják meg. (1. Kor 14:40) A legalkalmasabb személyek megtalálása érdekében az egyházban támogatandónak látom a többes jelölést, ugyanakkor kerülendőnek tartom az előzetes háttéralkunak még a gondolatát is, hogy ne a farok csóválja a kutyát. Minden református elkötelezettségű emberre, és minden biblikus irányzatra szükség van az egyházunkban. Cél Jézus Krisztus parancsának engedel-meskedve a megtartás, a befogadás és a növekedés útjának a megtalálása (Máté 28:18-20).

Az elmúlt évtizedek egyes területeken bő, másokban szűk volt. Az aratni valókra a cselekvési tervet belső konzultációk után érdemes megadni. Javasolt konzultációs témáim:

1. Megújulás lélekben, szervezetben és felsővezetésben.
2. A keresztyén humánumnak, etikának a „jog” elé helyezése.
3. Az igehirdetés és a pasztoráció erősítése. Missziós csatornák kiválasztása!
4. A városiasodás lekövetése. Digitális nyitás, a fiatalok bevonzása.
5. Munkatársak megbecsülése. Világi pályára került egykori egyházi iskolákba járt diákok és teológiát végzett testvéreink megszólítása, bevonása az egyházi munkába.
6. Piramis formájú, egészséges (pl. óvodák és iskolák egymásra épülése) intézményi struktúra kialakítása. Pénzügyi tartalékok szintjének és formájának a meghatározása.

Bő két évtizedes felsővezetői munkám alapján az életem nyitott könyv. Megtanultam eredményesen tárgyalni támogatókkal és ellenérdekűekkel, alkalmanként politikusokkal is. Ez a bő esztendőkben könnyebb, a nehezebb időszakokban viszont „embert” kívánó volt. Tapasztalatom, hazai és nemzetközi hátterem alapján ez az Egyházunk számára biztosíték lehet a szűk esztendőkben, és jó ajánlás lehet a nagy magyar református közösségünkben is.

Aki valaha valóban be tudott tölteni felsővezetői pozíciót, az tudja, hogy a fejlődéshez felsővezetői szinten szoros együttműködés szükséges. Így főgondnoki munkám során együttműködésre számítok a Tiszáninneni, a Tiszántúli és a Dunántúli Egyházkerületek részéről is. Így látom azt biztosítva, hogy területi megkötöttségek nélkül az egész Egyházunkért és Jézus Krisztusért tudjunk közösen munkálkodni.

Soli Deo Gloria!

Kovács Levente presbiter, 54 éves, egyetemi tanár, a Bankszövetség főtitkára. Oktatóként 3 egyetemen kutat/tanít, 4 hazai és 2 nemzetközi tudományos lap szerkesztőbizottságának tagja/elnöke. Közgazdászként a Bankszövetség irányítása mellett 4 vállalat vezetőségének tagja/alelnöke/elnöke, továbbá 2 európai és 1 globális szervezet igazgatósági tagja/alelnöke. Az Evangélium 21 (https://mediaklikk.hu/video/mai-hitvallasok-2020-08-23-i-adas/) kortárs művészeti gyűjtemény megalapítója. Feleségével 5 fiúgyermeket nevel.

 

Veres Sándor bemutatkozása

Kedves Testvéreim!

Megköszönöm a Nagytiszteletű Egyházmegyei Közgyűlések alkotó tagjainak, hogy erre a megtisztelő, felelősségteljes tisztségre jelölt. A jelöltség küldetésre szól, amely kezdődik az imádkozással, az Isten akaratára és az Egyház közösségére való figyeléssel, majd ez folytatódik a sokirányú szolgálattal, amely kötelesség és munka.  Református Egyházunknak most, a XXI. század elején szembe kell nézni azzal, hogy az elmúlt két évtizedben lezajlott kulturális, demográfiai és gazdasági változások egyháztagságunk látható fogyását okozták, ami döntő módon visszahat egyházunk életére. Egyértelműen látjuk, hogy cselekednünk kell. Mit tegyünk? A teljesség igénye nélkül szeretnék néhány feladatot kiemelni:

1., Végezzük a missziót!  A megváltozott társadalmi környezetben meg kell találnunk az evangélium hirdetésének a mai kor emberét elérő és megszólító módját és formáját. A környezet szekularizációja (elvilágiasodása), a hatalmas közömbösség, a krízishelyzetben fellépő tévtanítók, a média keresztény vallásellenessége, az erőszak és gyűlölethullám mellett és ezekkel szemben kell hitvallást tennünk!

Közegyházi feladat, hogy elinduljon a párbeszéd egyházunkban, amellyel az evangélium hirdetése erősebbé, hitelesebbé válik. Ehhez szükséges az egyházkormányzati akarat és közreműködés, valamint a Gyülekezetek megújulása. Használjuk fel az Egyházi jövőkép Bizottság jelentéseit. A református egyház mai életében különösen fontos, hogy az együtt élő generációkat megértse, ezért fiatalokkal kiemelten kell foglalkozni, a meglévő ifjúsági szervezeteinkkel sokkal nyitottabb, erősebb kapcsolatot kell tartani.

2., A misszió végzéséhez először vissza kell adni a lelkipásztoroknak, és a gyülekezetek tagjainak hitvalló öntudatát, küldetéstudatát.

 - meg kell újítani a lelkészköröket és a lelkésztovábbképzést (kiemelten a mai kor emberét is megszólító igehirdetés tanulásával, a virtuális világ megismerésével,  a digitális technika elsajátításával, az új kommunikáció lehetőségeinek és nyelvezetének megismerésével), – meg kell újítani a gyermekek és a fiatalok között végzett munkát, gyermekmunkások és ifivezetők képzésével és szolgálatba állításával, -  a kapott talentumok figyelembevételével ki kell alakítani a gyülekezet imádkozó, szolgáló munkatársi közösségét.

3., Látjuk, hogy nagyon sok településen gazdasági, társadalmi, demográfiai okokból elfogy a lakosság, amíg más helyeken – elsősorban a nagyvárosok környezetében – nagymértékű növekedést tapasztalunk.

Ezeket a változásokat figyelembe véve kell meghatározni, hogy hol lehet és kell megtartani a lelkipásztort,

és hol kell beruházni, építkezni. Az anyaegyházközségek mellett megjelennek a növekvő, többségükben új missziói egyházközségek és új elnevezéssel jelen lesznek a fogyóban lévő un. támogatott gyülekezetek, továbbá létrejönnek a szórványközpontok. Az átalakításokat sürgősséggel el kell végezni.

4., A reformáció lényeges felismerése volt a hívők egyetemes papsága, ezért kiemelt feladat a lelkipásztorok és a presbiterek küldetésszerű együtt munkálkodásának megerősítése, - hiszen mindkét tisztség választott -  valamint a terhek viselésének helyes megosztása,. ill. a presbiterek képzése.  A presbiterek és különösen a gondnokok kötelességéről és felelősségéről szóló jogszabályokat pontosítani kell.

5., A lelkipásztorok és családjaik megélhetésének feltételeit minden szolgálati helyen biztosítani kell.

Ennek egyik része az alapjavadalmak központi rendezése, és a megfelelő lakhatás biztosítása.

6., Fel kell készülni a lelkészképzés alapvető megváltoztatására is. Ennek része, hogy a felvételi korhatárt mindenképpen emelni kell, ill. a felvételnél fontos szempont az elköteleződés.  

7., Közegyházi feladat a társadalmi közügyekben való állásfoglalás: pl. gazdaság és etika,  média és az igazmondás, emberi tisztesség, haza és nemzet, házasság- család, oktatás… („nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” Jn.17,15)  A világ kérdéseire  keresztyén választ kell adni.

A fenti botladozó emberi szavak, esetenként aggódásaink helyett halljuk meg Urunk üzenetét:

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” Mt.6,33

Személyi adataim: Családban élő, nős, 70 éves mérnök vagyok. Három felnőtt gyermekünk és három unokánk van. Életem meghatározója, hogy lelkészcsaládból származom.

Egyházi szolgálataim: presbiter vagyok 40 éve, gyülekezeti gondnok 28 éve, egyházmegyei tanácsos 1994-től, egyházmegyei gondnok 2002-től, egyházkerületi világi főjegyző 2008-tól, egyházkerületi főgondnok 2019-től. 2002-től zsinati tag.  Presbiterek, lelkipásztorok „kézen fogva vezettek”, imádságaikban hordoztak, fokozatosan tanítottak. Van mit visszaadnom!