Angyalokról

Karácsony havában angyalok is járnak. Hogy észrevesszük-e őket, nehéz kérdés, de az bizonyos, hogy szeretnénk mi is angyalokat látni. Talán ezért öltözünk szívesen angyalnak, és öltöztetünk másokat is angyallá, főleg gyermekeket. Hadd mutassak hát meg most néhány angyalt. Régi angyalok ők, mégis maiak mind. Meglehet, nincs szárnyuk, nem hasonlítanak a templomi oltárképekre és boltozatokra pingált barokk angyalkákhoz, viszont angyal-módra toppannak elénk váratlan, beavatkoznak életünkbe, s mindig nagy életfordulót hoznak. Isteni világi küldöttei ők, angyalok.

Az egyik Bálám angyala volt. A bibliai történet szerint Bálám sokat tudó ember volt, afféle mágus vagy varázsló, a mai világban megmondó-ember lenne, média-sztár, közvéleményt befolyásoló. Egyszer felfogadták, hogy mondjon átkot Isten népére. Bálám ugyanis tudott átkot mondani, hát jó pénzért (plusz ÁFA) elszegődött erre. Útközben azonban angyal állt elébe, akit ő nem vett észre, de a szamara nem akart tovább menni. Bálám a megalkudott bérért, szívében megannyi átok-igével, ment volna tovább. Ütni kezdte hát a szamarat, mert a szamár amúgy is csökönyös jószág, mi másért makacskodott volna. A vége az lett, hogy megszólalt a szamár, s elmondta Bálámnak: angyal áll az úton, nem lehet tovább menni mások megátkozására.

A másik angyal a karácsonyi pásztoroké. Ez az angyal alvókat ébresztett, kik mind dolgukba, munkájukba, életükbe belefáradván szunnyadoztak kint a mezőn. Hogy mi volt a pásztorok lelkében, mielőtt az angyal megjelent volna, azt nem mondja el az evangélista. Nyilván ugyanaz, mint mindannyiunk szívében: fáradtság, félelem, nyugodni vágyás, lezártság, beletörődés és minden más, amiből összeáll az élet. Ez az angyal ott, karácsony éjjelén nem elzárta az utat, hanem megmutatta azt. Elirányította a pásztorokat a betlehemi istállóhoz, ahol bizonyságát találhatták Isten dicsőséges szeretetének. Angyal volt, angelosz – aki jó hírt, evangéliumot hozott, s a gyermek-látás után ez a jó töltötte be a pásztorok életét.

Ilyenek hát az angyalok. Az egyik elzárja az utat, mely átokba, rosszba és halálba visz, - a másik megmutatja, hol találunk áldást, üdvöt és életet. Hogy miként jelennek meg? Aki már látott zúgó fényben horizontra feszült szárnnyal dicsőséges angyalt, az el sem mondhatja lenyűgözöttségét. Ilyen angyalból nem sok van bizonnyal. De olyan angyalt mindig küld Isten, aki elibénk áll, ha rosszra tartunk, - és olyat még többet irányít hozzánk, aki szép énekkel, igaz szóval mondja az örök igét: jászolbölcsőben fekszik az ég Királya, induljatok és lássátok! Jó utat karácsonyban!

Kossuth Rádió, 2010. december 19.