Jel 1,12-20
Fekete Márton
Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam,
és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve;
feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja;
lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása;
jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog.
Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó
és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.
Írd meg tehát mindazt, amit láttál, ami van, és ami ezek után történik majd,
a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.
Jel 1,12-20
