Jézus hét szava a városban

1. Jézus megfeszítése

Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Lk 23,32-34

Atyám, ez velem is gyakran előfordul. Nem tudom, hogy mit mért teszek. A te jóságos bocsánatod hiányában, nem tudom mire mennék. Rombolni, törni-zúzni jól tudok. Amikor azt kérem bocsáss meg nekem is, másokért is kérlek téged. Gyakran imádkozom a környezetemben, a városban élőkért, hogy rájöjjenek, miben tévednek. Hogy meglássák a jó utat, a te utadat. Mást negligálni, megölni, megsemmisíteni, eltörölni megy, de én értük könyrögök veled együtt. Te azokért is tudál imádozni, akik az életedre törtek. Nem mások ellen, nem a világ széthullása ellen, hanem ellened. A személyed ellen. És Te mégis imádkoztál értük. Még csak nem is tudtak róla. Mi tudunk.  Add nekem ezt a látást, ezt az alázatot, hogy tudjak olyankor is másokért könyörögni, amikor nem érdemelnék meg. Sőt nem várnák el. Sőt, még csak nem is értenék.

 

2. Jézus a kereszten

A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! De a másik megrótta, ezt mondva neki: Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el. Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

Lk 23,39-43

Az az ígéret, bíztatás, örömüzenet, ami megszólalt a kereszten függők szenvedésében, testi-lelki kínjaik tüzében és poklában, nekünk is bíztató. Nem csak az, hogy nincs reménytelen helyzet, és reménytelen ember, reménytelen idő, hanem hogy a legnagyobb szenvedésben, elhagyatottságban, kiszolgáltatottságban, megkötözöttségben, magára maradottságban is ott van a vigasztalás, az evangélium. S ez nem a túlvilág üres ígérete, az utolsó szalmaszál illúziója, a földöntúli élet vigasztalása, a visszanyert éden látványos ígérete, a paradicsomba való visszatérés reménybeli hajóútja, hanem valódi jelenlét Jézussal. Aki maga is szenved, lassan kiszenved a mellette szenvedőkért. Értünk is!

 

3. Jézus keresztjénél

Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.

Jn 19,25-27

Mintha Jézus ott a kereszten azt fejezte volna ki, hogy nemcsak Máriára Jánost, és Jánosra Máriát, hanem, hogy mindannyiunkat egyásra bíz. Ezt leginkább a kereszt árnyékában teszi meg, s ott, ebben a sötét árnyékban látszik legvilágosabban e jelképes cselekedet. Tehát:

Egymásra bizattunk
Egymásra hagyott minket Jézus
Egymásnak vagyunk
     Isten gyermekei vagyunk
     Közös anyánk az egyház
     Közös apánk Isten

Egymásra bizattunk
Egymásra hagyott minket Jézus
Egymásnak vagyunk

 

4. Jézus kiáltása

Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

Mt 27,45-46Bennünket is elhagyhatsz?

Engem is elhagyhatsz?

Én Istenem, én Istenem

Miért hagynál el engem?

Van, amikor nem emelsz ki?

Van, amikor magam maradok?

Van, amikor nincs, aki segítsen?

Én Istenem, én Istenem

Miért hagynál el engem?

Az egyszer elhagyottért – mindig velünk maradsz!

Immámuel!

Velünk a Isten! Veled az Isten! Velem az Isten!

Én Istenem, én Istenem

Miért hagynál el engem?

 

5. Jézus szava a kereszten

Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom.

Jn 19,28

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! (Jn 7,37)

Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tarotta az éhezőket. (Zsolt 107,9)

De a nép szomjazott a vízre, ezért tovább zúgoldott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt? (1Móz 17,3)

Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad. (Zsolt 87,7)

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom!

Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, viztelen föld. (Zsolt 63,2)

Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. (Ézs 44,3)

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mt 5,6)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásáva lesz benne. Az asszony erre azt mondta: „Uram add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni.” (Jn 4,14-15)

 

6. Jézus agóniája

Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.

Jn 19,29-30

A tőr összetört,

A menny felszakadt,

A kárpit meghasadt,

Egy szív megszakadt.

 

Elvégeztetett! (Hallelujah)

Elvégeztetett! (Te győztél!)

 

A fiadat akkor elvesztetted,

Mikor a lelkem megmentetted,

Poklot jártál, átkot törtél,

Halál fölött győztél!

 

7. Jézus halála

Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.

Lk 23,44-46

Köszönöm Atyám a kezedet, hogy bele lehet kucorodni, hogy elrejtesz tenyeredben, csak úgy a tenyeredben, hogy biztonságosan és erősen tartasz, nem esek le, ki, nem zuhanok a semmibe. Atyám két kezedben, csak ott lakhatom, biztonságot csak tőled kapok.

Köszönöm Jézus a kezedet, hogy átszegezték értem, hogy azokon keresztül tartott téged a kereszten a megváltásra, miközben te tartottad, és tartod keresztjeinket. Köszönöm, hogy a feltámadásban megvizsgált átszegezett kezeddel áldasz meg minket az ünnepben.

Köszönöm Szentlélek, hogy a te kezed, (vagy inkább szárnyad?) felelmel engem az ünnephez, hogy biztonsággal szárnyalhatok az életemben, hogy magadhoz emelsz engem, magasabbra a keresztnél, a felhők fölé. És köszönöm, hogy azokat is felemeled, akikkel együt lehetek az ünnepben, hogy együtt érkezhetünk meg hozzád! Köszönöm, hogy kezeddel vigasztalsz, simogatsz, könnyet törölsz, átölelsz, betakarsz, s általad békességben élhetek.