"Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."

Mt 6,24

A szolgálat az úr-szolga viszonyában a bibliai szöveg szerint a rabszolgai szolgálat és a rabszolgai szolgála azt jelenti, hogy nem rendelkezem a magam életével, idejével, különösen az ókori viszonyok ismeretében. Az ókorban a rabszolgát beszélő szerszámnak gondolták, és az ura mindennel rendelkezett, még az életével is. Nem volt saját pihenő ideje, nem volt saját magára költhető ideje, minden percével az urát kellett szolgálnia. Ennek a hátteréből érdekes a vers mondanivalója. Nem lehet két úrnak szolgálni, mert az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. S még inkább hangsúlyos a két úrnak a megnevezése, hiszen az egyik az maga Isten, a másikat a Bibliában Mammonnak mondják. Eredetileg a Mammon az nagyon érdekes dolgot jelentett, nem volt ilyen nagy rangú, hogy az istenek sorába emelkedett volna. Egyszerűen azt a letéti összeget jelentett, amit valaki rábíz a szomszédjára, rokonára, barátjára, ismerősére, és természetesen az kötelezte azt, aki birtokolta vagy megőrizte ezt a letétet. Hiszen jobban kellett vigyázni rá, mint a sajátjára. Eddig ez rendben is van, mert a mindenkori jogviszonyokban a tulajdon, és különösen a más tulajdona védelmet élvezett. Ott kezdődik a probléma, amikor itt, a mi bibliai szövegünkben is a Mammont már nagy betűvel írják, és önálló életre kel. Mert túlnő rajtunk. Túlnő olyan értelemben, hogy az embernek el kell döntenie, hogy az anyagiakat, amelyeket eredetileg sáfárságra kapott, és amelyet gyakorlatilag az élet kiteljesítésére kapott, azt engedi-e túlnőni, hogy úrrá legyen az életén, és annak a szolgálatába, mégpedig teljes értékű szolgálatába állunk-e be, vagy maradunk Isten szolgálatában, és Isten szolgáiként az Ő rendelkezésére állunk. Ha a második verziót követjük, akkor lefosztjuk a Mammonról azt az isteni rangot, amit magának követel, akkor megmarad annak, amire eredetileg szánták, és – úgy gondolom – az Úristen is adta, hogy eszköz legyen. Eszköz a saját életemnek a kiteljesítésében, és eszköz a mások életének a segítésére, kiteljesítésére. Hiszen akár a talentumos példázatot is említhetném. Arról szól az ilyen bibliai vagy Istentől jövő üzenet, hogy mindenütt olyan szolgálatra kaptuk ezeket a javakat, amivel el kell számolni. Nem is annyira az anyagiak terén, hanem Istennek, Akié az egész világ, Akinek minden hatalom és lehetőség a kezében van. Ha ez túlnő rajtunk, és céllá lesz, akkor máris bálvánnyá is lett, és ilyen értelemben bölcsen beszél a Máté evangéliuma arról, hogy ezt a fajta bálványt sem tűrhetjük meg Isten szolgálata mellett. Amiről püspök úr beszélt az újévkezdő lelkészértekezleten, hogy ne az árfolyamokat nézzük, hanem a Bibliát forgassuk szorgalmasabban, – úgy gondolom – éppen ebbe a kategóriába tartozik. Akármit harsog a világ, akármennyire szalad a világ a pénz bűvöletében és hatalmában akármennyire terhes, nehéz, esetleg szegényebb vidékeknek, embereknek, közösségeknek ezt az eszközt szolgálatába állítani, a sorrend egyértelmű. Istennek szolgálunk elsősorban, és Istent kell tejhatalmúként a magunk élete fölött látnunk, nem pedig annak az eszköznek, amely túlnőhet rajtunk, ha rosszul sáfárkodunk vele. Azt látjuk benne, hogy ezt célra adta az Úristen, eszközként a kezünkbe, hogy kiteljesítsük mások életét. Példákat is szeretnék említeni, hogy a világ mennyire nincs még mindig a birtokában annak, hogy a mammont helyre kell tenni. A nagy ipari forradalom idején, az angliai erőltetett iparosítás és pénz hajhászás idején rengeteg gyermek-munkást foglalkoztattak még bányákban is. Rá kellett döbbennie annak a társadalomnak, hogy ez a legszomorúbb kizsákmányolása a jövőnek, hogy gyermekeket nagyon nehéz fizikai munkára csak azért kényszerítettek, hogy néhány fonttal, schillinggel vagy penivel olcsóbban tudják adni a dömping-árút. Ugyanakkor a gyermek-munkát terjesztették. Le kellett szokni róla. De éppen a héten láttam egy másik hírt az interneten. Szalad a világ a kütyük és egyéb technikai dolgok után, és egy fénykép felvétel is volt a hír mellett, Kínában, ahol a telefont rakják össze, szintén gyermek-munkásokat alkalmaznak, hogy minél kisebb bérben, és minél nagyobb számban tudják előállítani ezeket a kütyüket, mégpedig elég embertelen körülmények között. És még ma is hallunk arról, hogy a rabszolgaságot ugyan felszámolta a világ, de még mindig vannak, és még nálunk is vannak elvétve olyan rabszolga-helyzetben tartott emberek, akik másoknak a mammon-tisztelete miatt gyakorlatilag az életük szabadságától kell, hogy megfosztassanak. Ezek szomorú példák arra, hogy nagyon lassan, nagyon nehezen tanul a világ, és nagyon nehezen szokik hozzá, hogy valami nem cél, hanem eszköz. Nekünk azt a szabadságot adta az Úristen, hogy miközben magához köt, és az Isten szolgálatára 24 órában készen kell lennünk, aközben ez a hozzákötött szolgálat a legnagyobb szabadságot adja, hogy minden mástól szabadabban, bölcsebben és jó beosztással tudjunk távolságot tartani, mert nem lehet a pénz hatalmának ennyire behódolni. Akármit mond a világ, akármennyire fontosnak tűnik mindenféle gazdasági válság, bankok és egyebek idején, – úgy gondolom – megfontolandó és újra emlékezetbe idézendő Istennek ez az igéjének.