Miután ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé.
Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
"Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide. "szamárcsikót" ld. Mk 11,2 jegyzetét!
Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? - mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá."
Ekkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.
Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a szamárcsikót?"
Ők így feleltek: "Mert az Úrnak van szüksége rá."
Azután elvezették azt Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust.
Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. 2Kir 9,13
Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: "Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!"
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!"
De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."

Lk 19,28-40

A jeruzsálemi bevonulás abba a sorba tartozik, amely a próféták igehirdetéséből is kiderül néha. Azt szoktam mondani, hogy a prófétai igehirdetés egyik érdekes jellemzője, hogy nemcsak megszólal az ige az ajkukon, hanem ki is ábrázolják néha prófétai tettekkel, szimbolikus jelentésű dolgokkal, amelyek megláttatják az Isten országának az igazságait. Gondoljunk ilyenekre, hogy Jeremiás  viszi a jármot a nyakában, és amikor a hamis próféta összetöri, és cáfolni akarja Jeremiást, akkor nem szól semmit, de másnap visszatér a vas igával, és azt kínálja fel a hamis prófétának, hogy ezt próbáld összetörni, hiszen a mondani való adott volt: jön a fogság. Vagy gondoljunk Ezékielre, aki a téglát kézbe kell, hogy vegye, és rá kell, hogy rajzolja Jeruzsálem alapvonalait, és meg kel ostromolnia szimbolikusan a várost jelképező téglát. Na ilyen sorba tartozik az elkészített lehetőség, mert nyilvánvaló előkészített volt, ez kiderül a szövegből. A szamár csikó valószínűleg megbeszélés tárgya volt a tulajdonossal, és amikor már minden el van rendezve, hogy megkaphassák ezt a szamárcsikót, és elhangzik a nagyon fontos, szinte azóta is jelszóvá vált mondanivaló: Az Úrnak van szüksége rá. Az Úrnak azóta is szüksége van valamire vagy valakikre, hogy terjedjen tovább az evangélium, hogy vigyék tovább az Ő üzenetét. Itt is így hangzik el, és meg is érti a tulajdonos a jelszót, mert ez elég ahhoz, hogy átadja a szamárcsikót a tanítványoknak. Jézust pedig felültetik rá, és így vonul be Jeruzsálembe, mint aki messiásként érkezik a Zakariás könyvének 9. fejezetének 9. versében van a messiási jövendölés, hogy szamárcsikón érkezik a Messiás a lóval érkező hadvezér helyett, és a fegyveres bevonulás helyett a béke jobbját nyújtja. Így jön a városhoz, és ezért van ok és mód dicsőíteni az érkezőt, Aki hozza az Úr békességét, aki hozza az Úr dicsőségét a maga megalázottságában is. Jellemző, hogy senki más nem is akad fenn az egész jeleneten, mint a farizeusok, akiknek ez már túl sok. Túl sok azért, mert túl bátor kiállás és túl hangos igehirdetés ahhoz, és meglátott igehirdetés ahhoz, hogy mindenki érthesse. János evangéliumában ugyanezekben az időkben azt olvassuk Jézussal kapcsolatosan, hogy a főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogyha valaki megtudja hol van, jelentse, hogy elfoghassák. Ez a sötét háttere ennek a fényes jelenetnek, amely arról szól, hogy valóban bátor tett volt Jézusnak ilyetén való bevonulása Jeruzsálembe. Nem rejtettségben jön, nem félti a maga életét, hanem hagyja, hogy az események  reflektorfénye rá vetüljön, és az Ő nagyságát megmutassa. De ez a nagyság a teljes megaláztatás és a teljes békesség egész nagyszerűségében jelenik meg. A jézusi válasz, amiben a mi perikópánkban megszólal Jézus, az pedig sokat mondó a farizeusi értetlenségre is és rosszindulatra, amellyel megpróbálták Őt tőrbe csalni, elfogni, mert kimondja az igaz szót, hogyha felismerik az áldott Királyt, aki Isten nevével jön, és az Isten békességének jobbját nyújtja, azt nem lehet elhallgattatni. Az pont olyan, mint a hegyen épített város. Az hatni fog, az látszani fog, az tudatosítható mindannyiunkban, és ezért mondja a jézusi mondat: ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak megszólalni. Még egy pici személyes történet, hogy mennyire megdöbbentően tudnak megszólalni a kövek. Pécsett, amikor elkezdtem a szolgálatot, akkor egy fiatal 16-17 éves lány jelentkezett a gyülekezetünkben, és mondta, hogy szeretne keresztelkedni, konfirmálni, meg szolgálatot kért, de minél előbb. Én egy kicsit húzódoztam a felajánlás hallatán, és kikérdeztem egy kicsit a nációját az illetőnek, és kiderült, hogy egy rendőrtábornoknak a lánya, akinek az édesapja egy pár hónappal azelőtt, mielőtt a leány bejelentkezett meghalt. És ő gyerekkorában már az édesanyjától, aki református volt, sok-sok bibliai tanítást hallott meg tanult. Szinte rejtettségben meg úgy, hogy a papa meg ne hallja, mert ellene volt mindennek, mert nehogy  meghallja, hogy otthon mi folyik a gyermek-ágy körül vagy a gyermekszobában, nagyon tiltotta ezt a dolgot. Nem is mertek kiállni vele se az édesanyja, se ő maga. De közben cseperedett, és fiatalon meghalt a papa, ez egy óriási trauma volt, mert ő is még olyan korban volt, hogy nagy szüksége lett volna az édesapjára. De ezt úgy dolgozta fel,  egy pillanat alatt átlátta a maga életét, és azt a megoldást találta, hogy most jött el az idő, hogy felvegye a kapcsolatot a gyülekezettel, az Isten népével, és rendezze az eddig rendezetlent. Nagyon jó gyermekmunkás lett belőle, nagyon szépen dolgozott a gyerekek között. Gyerekorvos lett, Szekszárdra került, és ott beépült a gyülekezetbe. Gyönyörű példája volt az ő szolgálatvállalásának és hirtelen megjelenésének, hogy milyen az, amikor a kövekké tett emberek egyszer csak megszólalnak, és egyszer csak jelentkeznek maguktól, mert  nem lehet emberi erőkkel feltartóztatni, amit az Isten elkezd munkálni. Jézusnak ilyen eredményű a szolgálata közöttünk, a mondanivalóját, ha valaki megérti, befogadja, alkalmazza, akkor a kőszívek hússzívekké válnak, és élet jelenik meg, és az élet élni és éltetni akar. Ez egy nagyon szép példázata volt ennek a jézusi mondatnak: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.