Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt?
Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst.
Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek, és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül.
Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik, hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el.
Ezt mondja az Úr azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni:
Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul rájuk.
Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől
Engem azonban betölt az Úr lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét, Izráelnek a vétkét.
Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok!
Vérontással építitek a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet!
Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az Úrra hivatkozva mondják: Közöttünk van az Úr, nem érhet minket baj!
Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat.

Mikeás 3.

Mikeásnak a próféciája elég nagy port vert fel Ezékiás király idejében, és valószínűleg a változása a király gondolatának, politikájának hozzáköthető a mikeási próféciához. Három szakaszra lehet osztani a most felolvasott próféciát.

A bírákhoz szól, aztán a hamis prófétákról mond valamit, és végül az ország vezetőit is terítékre helyezni. Mielőtt azonban a három szakasznak a közelebbi magyarázatához kezdenénk, az Angol Parlamentben 1851-ben az izraeli miniszterelnök felszólalt, és hasonló dolgok lettek fontosak a felszólalásban, mint Mikeásnak a mondanivalója volt a jogról, a jogosságról. Ő azt mondta, hogy a jog az igazság akcióban. Nyilvánvalóan a jogosság eltűnése az, ami miatt a próféta felemeli a szavát, észreveszi, hogy éppen azok, akik odaköttettek Isten törvényéhez, nem úgy ítélnek a bíróságokon, nem úgy gyakorolják a vezetői hatalmukat, ahogyan Isten megbízta őket, és ennek a korrupcióvá vált veszélyeit tárja fel a próféta. Hiszen hogy ha a bíróságokon a kis ember nem találja az igazát, nincs kihez fordulnia, pedig hova is menekülhetne, ha a végső igazát keresi, mint éppen a joghoz, akkor ott alapjaiban rontatik meg az élet. Ha nincs igazság, igazságosság, akkor teljesen mindegy, hogy hol keressük. Kimehetünk a piacra, ott is hamis mértéket találunk, másutt tudjuk az igéből, hogy eljut ez a hamisság, korrupció egészen a bíróságokig. Olyan képet használ a bírákról, ami megdöbbentő, a hentesekhez hasonlítja őket, akik ahelyett, hogy szolgálnák és szeretnék a jót, a rosszat szeretik, és úgy tesznek, mint a hentesek, lenyúzzák az emberek bőrét, csontjaikról a húst. Megettétek népem húsát, csontjaikat összetörtétek és feldaraboltátok, amely fazékba és bográcsba kerül. Mi az ítélet egy ilyen korrupt igazságszolgáltatással működő ország fölött? Amikor a legnagyobb bajban lesznek, amikor maguk is keresnék az igazság, jogosság útját, hiába kiáltanak az Úrhoz, Ő néma marad, nem válaszol nekik, elrejti orcáját előlük, mert ez a büntetése, ha valaki elfordul Isten útjáról. Isten hagyja a maga látása szerint és a maga elgondolása szerint tönkremenni az életet. Azt mi magunk tesszük tönkre, és mi magunk az elváltoztatott joggal és igazsággal, útkereséssel nyilván zsákutcába kerülünk, megoldatlanná lesznek az ügyek.

Aztán a prófétákról is beszél. Az első, ami megdöbbentő a szakaszban, hogy nem úgy beszél róluk, mint ahogy Pált számon kérik a korinthusiak, hogy tulajdonképpen az apostolsága is megkérdőjelezhető. Mikeás nem kérdőjelezi meg a hamis próféták prófétaságát, nem tételezi fel, hogy őket nem hívta el az Úr, hogy nem adott volna nekik kijelentést, hanem azt mondja, hogy elferdítik az Úr tanácsát, elferdítik a rájuk bízott mondanivalót, és hamisan hirdetnek békességet, hiszen egy jogtalanságban élő országban nem is lehet békességről beszélni. A félrevezetés a próféták szájából azt jelenti, hogy sötétséggé válik a nappali világosság is. Valahogy úgy, ahogy annakidején a híres kötet azzal a címmel jelent meg a sztálinizmusról: Sötétség délben. Ha nincs igazság a helyén, és nincs jogosság az országban, akkor az olyan, mintha a napfényt vették volna el az életből. A hamis prófétáknak is az az ítélete, hogy éppen a jósolni való időkben, a látni való dolgoknál nem kapnak sem látomást, sem jóslatot, nem kapnak ők sem választ Istentől, ellenben Mikeás magáról beszél, mint a hűséggel betöltött prófétai szolgálatot végzőről. Nem ő itt a fontos, hanem hogy ki képviseli az Úr Lelkét, ki képviseli az Úr igazságát. Ő erővel, igazsággal és hatalommal szól, s kapja meg ezeket a gondolatokat, hogy emlékeztesse a vezetőket a felelősségükre.

Végül a harmadik szakasz arról szól, hogy az ország elöljárói, vezetői is kiforgatják az igaz ügyet, egész pontosan a kép arról szól, hogy vérontással építitek a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet. Márpedig nyilvánvalóan így nem lehet építkezni. Nem megy a szekér előbbre, ha a bírák megvesztegethetők, ha a tanításnak mielőtt az átadására kerülne a sor, ami arról szól, hogy ingyen vettétek, ingyen adjátok, megkérik az árát, és a próféták megválogatják, hogy csak annak mondanak prófétai szót, aki azt megfizeti. Az ön becsapás netovábbja, hogy közben úgy gondolkodnak a vezetők: közöttünk van az Úr, nem érhet bennünket baj. A kép, hogy mennyire igaz nemcsak a mikeási időkben, hanem másutt is, emlékezzünk, hogy a szerencsétlen német katonák derékszíj-csatjára ennyi volt írva: Ha Isten velünk- hogy hova jutott az a világ, amit Hitler épített, azt azóta mindenki tudja. Nem védi meg az önbecsapás sem a vezetőket, még ha ilyen szép jelmondatokat is találnak ki és használnak fel. Igen ám, csak mindez együtt, bírák, próféták, vezetők hamis úton járnak, és elfelejtik Isten igazságát, az azt jelenti, hogy előbb-utóbb Sion romlása következik. Nem fog megmenekülni egy templom sem, és senki sem ettől a rettenettől, ami az ítélet rettenete. S hogy miért kell erről az igéről szólni? Nemcsak azért, mert ma ezt jelöli ki a Bibliaolvasó Kalauz, hanem azért, mert az igazságosságról szóló prófécia az minden nap megnyíló feladata bármilyen vezetőknek és vezetettek életében. Nem úgy van az, hogy majd akkor valahogy megjobbítjuk az útjainkat, és akkor egy jó darabig nem lesz semmi baj, hanem ezt a harcot, az igazság és jogosság megjelenésért nap mint nap újra kell kezdeni, és nap mint nap újra emlékeztetni kell magunkat, vezetők és vezetettek, hogy csak ennek a mértéke szerint érdemes élni, szólni és tervezni jövőt.  Hogy mennyire benne maradt ez a mikeási prófécia Isten népének a gondolkodásában, és hullámot vetett a későbbiekben is, Jeremiás próféta könyve árulja el. A 26. fejezetben Jeremiásnál a következőket olvassuk, száz évvel Mikeás után emlékeztet a prófécia, önmaga szerepét is megmutatva, hiszen ő sem képviselt mást, mint Mikeást. Egyszer csak ezt halljuk: „az ország vénei közül is felálltak egyesek, és ezt mondták az egész összegyűlt népnek: Ezékiás, júdai király idejében is volt egy próféta, a móreseti Mikeás, aki ezt mondta Júda egész népének. Így szól a Seregek Ura: A Siont felszántják, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat. Mégsem ölte meg Ezékiás, Júda királya és az egész Júda, mert félték az Urat, és mert esedeztek az Úrhoz. Az Úr pedig megbánta, hogy veszedelemmel fenyegette őket. Mi pedig ilyen nagy bajt zúdítanánk magunkra?" Érdekes az epizód, mert arról szól, hogy száz év távlatában Jeremiás és a környezete emlékszik erre a mikeási tettre, és Ezékiásnak a megtérésére és elgondolkodására a prófétai szó fölött, mert ez a megtérés kellett ahhoz, a jogosságnak a visszaállítása kellett ahhoz, hogy még arra a száz évre kapjon egy kis haladékot Isten népe. Tudjuk, hogy Jeremiás után nem sokkal bekövetkezett a pusztulás mégis, de az idők csak látszatra mások. Mintha nagyon hasonló helyzetekben kellene újra és újra döntéseket hoznunk, ezért mondom, hogy az igazság, a jogosság, a helyén gyakorolt istentisztelet és emberszeretet, ember iránti hűséges szolgálat az nem egy pillanatra adott lehetőség, hanem minden nap megújuló feladat.
Ámen