Tisztázó szó

Itt olvasható dr. Szabó István püspöknek a Reformátusok Lapja 2013. február 3-i dátummal megjelenő számában "Tájékoztatás a Zsinati Tanács nyugdíjügyben hozott határozatairól" címmel közzétett cikkre írt válasza.

Tisztázó szó

A Reformátusok Lapja 2013. február 3-i számában tájékoztatás jelent meg a Zsinati Tanács nyugdíjintézeti finanszírozással kapcsolatos döntéseiről, illetve arról, hogy ennek kapcsán a dunamelléki lelkészértekezleten, ez év január 7-én, félreérthető kijelentéseket tettem volna. (A lelkészértekezleten jelen volt  a tájékoztatást jegyző Tarr Zoltán is, a „kiigazítást” ott is megtehette volna.) A közlemény tudatja, hogy a Zsinati Tanács egyházunk ez idei költségvetésében jelentős összeget szavazott meg a Nyugdíjintézet működéséhez és feladatellátásához, illetve döntött arról, hogy a tavalyi gazdálkodás eredményének függvényében, szükség esetén további támogatást bocsát a Nyugdíjintézet részére. A tájékoztató ebben a részben megfelel a valóságnak. Ugyanakkor nem szól arról, hogy egyházunk költségvetései a korábbi esztendőkben jelentős (igaz, évről-évre csökkenő) összeget irányoztak elő a lelkészi nyugdíjkifizetések támogatására, amely  nem az itt hivatkozott költségvetési sorokon szerepelt. A tájékoztató a II.10.3. és a III.1. sorokra hivatkozik, én a III.2. sorról beszéltem. A tájékoztató arról sem szól, hogy a Zsinati Tanácson éppen ez utóbbi támogatások fokozatos csökkenését tettem szóvá, miután ez magával vonhatja azt a lehetőséget, hogy a Nyugdíjintézet kénytelen lesz tartalékait is használni.  A 2013-as költségvetésben ugyanis ezen a soron már nem szerepel semmilyen összeg. Ez, még egyszer, nem ugyanaz a költségvetési sor, mint a tájékoztatásban hivatkozott működési támogatás. A Zsinati Tanácson erre való tekintettel kértem az idei költségvetés elfogadásának elhalasztását és átgondolását. A korábbi években ugyanis közmegegyezés volt a nyugdíjintézeti tartalékok képzése ily módon való, és lehetőség szerinti, fokozatos növelése felől. Mint a nyugdíjügyek referens püspöke, azért szóltam a lelkészértekezleten a zsinati tanácsi döntésről, mert az MRE kommunikációs szolgálatának a decemberi Zsinati Tanácsról (még aznap) tudósító, nem egészen közérthető tájékoztatása nyomán (www.reformatus.hu/mutat/7606/), többen kérdéssel fordultak hozzám a költségvetési vita ezen tételét érintően. A 2012.  december 5-én tartott Zsinati Tanácson hozzászólásomat írásban is mellékeltem a jegyzőkönyv számára, érveimet abban tételesen kifejtettem. A lelkészértekezleten  röviden ezt ismételtem meg. (A jegyzőkönyvhöz csatolt hozzászólásom nyilván bárki számára rendelkezésre áll.) A Zsinati Tanács többségi döntéssel elfogadta a költségvetést. Azt viszont nem értem, hogy az aggály kifejezése miért tekintendő „félreérthető kijelentésnek”?

Szabó István püspök