Nemrégiben járta be a világot a valóban szenzációs hír, hogy Rómában megtalálták Pál apostol sírját, s benne földi maradványait. Pál a keresztyénség egyik legjelentősebb alakja. A maga korában nála hatékonyabban senki nem hirdette a keresztyén hitet. Üzenete mindmáig meghatározó erővel hatja át a keresztyénséget, sőt túl is sugárzik azon. Az Újszövetség terjedelmes része az ő tollából született. Egy híres orosz vallásfilozófus, Vlagyimir Szolovjev szerint Pál alakja reprezentálja a protestantizmust, míg Péteré a katolicizmust, és János apostolé az ortodoxiáét. Ez, természetesen, erős túlzás, hiszen a keresztyének nem egykönnyen mehetnek bele ilyen kisajátításokba, de az orosz filozófus ebben a három alakban vélte felismerni a keresztyénség egybebékülésének nagy lehetőségét. Aztán a 20. század borzalmai ezt a reményt is elsöpörték. De talán nem véletlen, hogy Pál annyira kedves volt egy filozófus számára. S feltehetően nemcsak azért, mert ahogy a legenda tartja, Pál apostol és az első század egyik legnagyobb filozófusa, Seneca kapcsolatban állottak volna, sőt talán hogy Pál hatására Seneca titkos keresztyénné lett volna, hanem azért is, mert valóban ő volt a filozófusok, a gondolkodók, a keresők és a kételkedők apostola.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy egy ízben Athénban, a filozófia fővárosában, az ott lévő bölcseknek és bölcselkedőknek prédikált mégpedig az ismeretlen istenről, - aki mégis abszolút ismerős. A nagy titkot fogalmazta meg ezzel az apostol. Istent nem tudjuk körbejárni, kitapogatni, megmérni, s valamilyen vallási-bölcseleti kategóriánkba elhelyezni. Nem tehetjük, hiszen – idézi az apostol az antik költőket – mi mind Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Ezért olyan ismerősen ismeretlen mindannyiunk számára Isten, - érezzük a jelenlétét, átéljük világkormányzó munkáját, de csak érezzük és sejtjük. Erről beszélni azonban még nem lett volna nagy művészet. Isten nem ezért ismerős igazán. Sőt, ha csak ennyit tudunk róla – legfeljebb is csak a nagy ismeretlen lehet. Isten azért ismerős, mert Ő ismer bennünket. Mégpedig Jézus Krisztus, az Ő Fia által. Isten Jézusban ember-testvért adott nekünk. Jézus ismerte a szenvedést, a nyomorúságot, a kísértést, a vereséget, a halált - és megismerte a feltámadást is, az abszolút emberfölötti istenit. S mindennek kimondhatatlan szeretetben lett megismerőjévé.

Nos, aki így ismer minket: szenvedőnek, nyomorultnak, megkísérthetőnek, megvertnek, halandónak, s mégsem fordul el tőlünk, mégis szeret, hogy a feltámadásban új életet adjon nekünk, nos, ez az Isten nem maradhat ismeretlen, hiszen Ő is az, Akit mi mind keresünk. Pál üzenete – értjük már – egyetemes, - mindenkit megszólít, aki Istent keres, vagy csak éppen sejt, vagy éppen nem is tud róla semmit. Mindenkit, tehát engem is, s a kedves hallgatókat is. Engedjünk Pálnak, hogy bemutathassa nekünk, megismertesse velünk azt, akiben mi mind élünk, mozgunk és vagyunk. Pál nem egy ismeretlen istenség, vagy valami isteneszme filozófusa, hanem az új élet Istenének követe. Vereségből reménységre, kudarcból örömre, bűnből igaz életre, csüggedésből szilárd hitre, halálból életre hív.

Kossuth Rádió, 2009. július 5.